3 kérdés, amit érdemes végiggondolnunk, ha hosszú ideje nem találunk párt

Van, amikor egyszerűen nem megy. Pedig nagyon akarjuk. Mégis sikertelen randi, sikertelen randi hátán. Jobb esetben egy idő után feltesszük magunknak a kérdést, mi lehet a baj? Rosszabb esetben eldöntjük, hogy nekünk ez bizony nem megy és feladjuk. Ne tegyük, inkább nézzük meg, hogy esetleg akaratlanul nem teszünk-e keresztbe magunknak már az elején. A sikertelenség hátterében több tényező húzódhat, nézzünk meg néhány olyan kérdést, amin elindulhatunk.

1.) Van helye egy társnak?

Valóban készen vagyunk már egy új kapcsolatra? Egy új emberre, társra? Tényleg elbúcsúztunk-elengedtünk az előzőt? Helyére került már bennünk az a történet vagy elkezdtük már helyre tenni? Vagy még sértettek vagyunk és az ex-nek akarjuk megmutatni, egy új (és fantasztikus) kapcsolattal, hogy mit érünk, mit veszített el? Vagy még titkon reménykedünk? Vagy azon tépelődünk, jól tettük-e, hogy felbontottuk a kapcsolatot? Vagy a környezetünk, családunk, barátaink nem engedik, hogy magunkban tényleg lezárjuk az előzőt? Tényleg készek vagyunk rá, hogy mi magunk is tegyünk egy kapcsolatért, a másikért, vagy még azt várjuk, hogy az élet kompenzál már végre az eddigi kudarcokért Mr/Miss Tökéllyel minket, és nekünk a kisujjunkat sem kell mozdítani, azon túl, hogy esélyt adunk neki? Ha nincs bennünk hely, mert vagy be vagyunk még zárva vagy még más foglalja el (ha ténylegesen nincs is jelen), akkor azt a leendő párunk nehezen tudná betölteni.

2.) Kinek keresünk párt?

3.) Mennyit változtunk az előző óta?

Mikor kerestünk utoljára párt? Ja hogy főiskola, egyetem után? És akkor még otthon laktunk? Vajon mennyit változtunk a legutóbbi társkeresés óta? Aktualizáltuk az igényeinket a mai önmagunkhoz és tudjuk, hogy mi magunk most mit tudunk nyújtani a másiknak? A kapcsolataink, az életesemények, amiket átélünk, formálnak minket, változunk, de gyakran ez a változás nem tudatosul. Ezért, ha hosszú idő telt el az előző párkeresésünk óta, érdemes lehet ezt végiggondolni és akár egy minket jól ismerő baráttal megvitatni.

Kérdés, hogy mennyi az az idő, ami után érdemes ezeken a kérdéseken elgondolkodnunk? Két sikertelen randi sem kellemes élmény, és természetesen éppen két csalódással több, mint amire vágyunk, de talán nem számít még örökkévalóságnak, viszont ha ez az állapot már több mint egy éve, vagy több éve fennáll érdemes eltöprengenünk. Ha a kérdéseket azonnal lesöpörjük, mielőtt akár végiggondolnánk vagy hosszas töprengéssel sem egyértelmű a válasz, vagy elakadunk benne, akkor érdemes lehet picit utánajárni, olvasni róla, beszélgetni azokkal, akik jól ismernek minket. (Ez utóbbi már csak azért is hasznos, mert vannak olyan időszakok, amikor egyszerűen tényleg csak pechesek vagyunk, és bár úgy tűnik, mindenki szembe jön az úton, mégsem mi autózunk rossz irányba és nincs más dolgunk, mint kitartani.) Amennyiben nem erről van szó, talán érdemes a tavaszi nagytakarítás során (segítséggel, vagy anélkül) ezeket a dobozokat is leporolnunk, belenéznünk, hogy rajtunk ne múljon. 

Papp Éva
pszichológus