Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

 

Fogadjuk el a múltunk!

Fogadjuk el a múltunk!

Írta: VagyokNeked Blog, Dátum: 2017-07-06 17:03:20, Rovat: Társkeresés Címkék: elfogadás, kapcsolatok, párkeresés, újrakezdés

Mindannyian más háttérből érkezünk, melyet az évek során személyes élményeink formálnak tovább. A szüleinktől látott mintákat követvén ismerkedünk és hozunk egyaránt pozitív és negatív döntéseket is. A fájdalmas szakítások és a fiatalon elkövetett baklövések, vagy bizonyos pillanatok, amikor nem mertünk a tettek mezejére lépni, sokszor visszahúzó hatással vannak további kapcsolataink kialakítására. Sok élményt alapvetően tudat alatt tárol el a memóriánk, és ha következőleg hasonló helyzetbe kerülünk, szirénaként szólal meg a csengő valahol mélyen legbelül, hogy figyelmeztessen. Az alábbiakban összeszedjük, hogyan lehet a múltunk konstruktívan beépíteni a személyiségünkbe.

Fogadjuk el a múltunk!

Nehéz feloldani a berögzült gátlásainkat, melyek alapvetően a szégyen és a fájdalom okozta sérülésekből táplálkoznak. Tegyük fel, hogy többször is megbántottak és visszautasítottak minket egy-egy hosszabb kapcsolat után, összetörték a szívünk, pedig teljesen megnyíltunk és elfogadtuk ezt az embert. Mi csak állunk és bambán szedjük össze a gondolataink, hogy ez most tényleg megtörténik, a fájdalom pedig markáns nyomot hagy. Türelmesnek kell lennünk, és időt kell hagyni magunknak feldolgozni a hirtelen tragikusnak tűnő sebeket. Ilyenkor persze az első gondolat a „soha többet”, amit próbáljunk meg becserélni a „most egy darabig nem, mert újra el kell magam fogadnom” gondolatra. Előfordul, hogy úgy érezzük hamar túl lendülünk a szakításon, de a megbántottság érzése akaratlanul is beépül a személyiségünkbe, és itt kell vigyázni, hogy a keserűséget és a csalódottságot tapasztalatként hasznosítsuk, és majd a helyes önképet lássuk magunkról. Érettebbek leszünk, amint felálltunk a padlóról, és újra tudunk mosolyogni.

Talán kevésbé tűnik tragikusnak, amikor mi szakítunk valakivel, ha csak annyiról van szó, hogy nem éreztünk komoly vonzalmat az illető iránt, vagy már régóta kihűltek érzéseink. Ilyenkor akaratlanul is lehet egyfajta lelkiismeret furdalásunk, és szemrehányásokat teszünk magunknak, hogy miért nem tudjuk már viszonozni párunk érzéseit, hiszen annyi mindenben jól kijöttünk, de hiányzott az a valami, ami miatt két ember nem baráti kapcsolatot, hanem szerelmespárt alkot. Kiábrándulunk magunkból is, pláne ha egynél többször is előfordult, és azzal az érzéssel szembesülünk, hogy nem értjük miért nem vagyunk képesek szeretni. Talán hamarabb túl is lendülünk ezen a problémán, de az érzés még sokáig ott motoszkálhat a háttérben, és aggodalmaskodunk, hogy megtaláljuk-e azt az embert, akivel majd ugyanazt érezzük egymás iránt? Ne hagyjuk, hogy ez később gátlásokat alakítson ki bennünk, és azt higgyük nem vagyunk képesek szeretni. Minden egyes ember, akivel megismerkedünk egy újabb szín lehet a palettánkon, és segít eligazodni a további randevúk és ismerkedések alkalmával. Sherlock Holmes logikáját követve, ha elvesszük a lehetetlent, akkor, amit kapunk az az igazság lesz. Fogjuk fel segítségként a sikertelen kapcsolatokat, hiszen ha tudjuk mit nem akarunk, és mi az, ami nem tetszik, végül pontosan tudni fogjuk mire vágyunk, és amikor találkozunk majd a megfelelő emberrel meg tudjuk majd különböztetni a korábbi kapcsolatainktól.

Ha sikerült érzéseinket rendezni, és megtaláltuk párunkban a kölcsönös értékrendet és gondolkodásmódot, mindezt kiegészítve hasonló érdeklődési és ízléskörrel, vigyázni kell, hogy kapcsolatunkat hogyan befolyásolják a korábban megélt tapasztalataink és emlékeink. Felmerül a kérdés, hogy milyen mértékben kell beszámolni párunknak a bennünk felgyülemlett emlékekről. Természetesen egyedi ki mit szeretne tudni, a párja a múltjával kapcsolatban, és cserébe mennyit kell, vagy hajlandó elárulni. A fentebb taglalt átlagos kapcsolatainkról, és azok végéről könnyebb beszélni, mint a köztes időkben történt esetleges botlásokról és kellemetlen randi élményekről. Ez utóbbi idővel akár humorosabb formában is előkerülhet anekdotaként. Ezért fontos elfogadni magunkat, és a hozzánk tartozó múltat, hogy ha eljön az idő, hogy megosszuk valakivel, a gátlások ne blokkolják a kapcsolat kibontakozását.